A 142. zsoltár, amelyet Dávid egy barlangba menekülve írt (valószínűleg Saul üldözése elől), a zsoltáros kétségbeesett könyörgését mutatja be; a zsoltáros egyedül van, nagy veszélyben, és sürgős segítségre szorul.

142. zsoltár - Kétségbeesett segélykiáltás

Mivel a 142. zsoltár egy nagyon személyes ima, arra tanít bennünket, hogy a magány pillanataiban látjuk a legnagyobb kihívásainkat. Az Úr azonban pontosan azért engedi meg, hogy ilyen helyzeteken menjünk keresztül, hogy megerősödjön a Vele való kapcsolatunk.

Ezzel a tanítással szembesülve a zsoltáros őszintén beszél Istennel, kifejezve problémáit, bízva a megváltásban.

Hangommal kiáltottam az Úrhoz; hangommal könyörögtem az Úrhoz.

Kiöntöttem panaszomat az ő színe előtt; letettem eléje nyomorúságomat.

Amikor lelkem háborgott bennem, akkor ismerted utamat. Az úton, amelyen jártam, csapda volt elrejtve előlem.

A jobb kezemre néztem, és láttam, de nem volt senki, aki ismert volna engem. Menedék nélkül maradtam, senki sem törődött a lelkemmel.

Hozzád kiáltottam, Uram, és mondtam: Te vagy az én menedékem és részem az élők földjén.

Válaszolj kiáltásomra, mert nagy a nyomorúságom, szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.

Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy dicsérje a te nevedet; az igazak körülvesznek engem, mert jót tettél velem.

A 142. zsoltár értelmezése

Az alábbiakban a 142. zsoltárról leplezünk le egy kicsit többet, a versek értelmezésén keresztül. Olvassátok figyelmesen!

1-4. versek - Hiányzott a menedékem

"Szavammal kiáltottam az Úrhoz, szavammal könyörögtem az Úrhoz. Kiöntöttem panaszomat az ő színe előtt, előadtam neki nyomorúságomat. Amikor lelkem gyötrődött bennem, akkor ismerted utamat. Az úton, amelyen jártam, csapda volt elrejtve előlem. Jobb kezemre néztem és láttam, de nem volt, aki megismert volna engem. Hiányzott a menedék tőlem, senki sem törődött lelkemmel."

Kiáltások, könyörgések, a 142. zsoltár a zsoltáros kétségbeesésének pillanatában kezdődik. Egyedül a halandók között, Dávid hangosan fejezi ki minden gyötrelmét; abban a reményben, hogy Isten meghallgatja őt.

Kétségbeesése itt ellenségeinek terveivel függ össze, akik csapdákat állítanak az út mentén, amelyen rendszerint biztonságban járt. Mellette nincs barát, bizalmas vagy társ, aki támogatást nyújthatna neki.

5-7. versek - Te vagy az én menedékem

"Hozzád, Uram, kiáltottam, mondtam: Te vagy az én menedékem és részem az élők földjén. Válaszolj kiáltásomra, mert nagy a nyomorúságom. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam. Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; az igazak körülvesznek engem, mert te jót tettél velem."

Mint már láttuk, Dávidnak nincs hová menekülnie, de eszébe jut, hogy mindig számíthat Istenre, aki megszabadítja őt kínzóitól - ebben az esetben Saultól és seregétől.

Imádkozik, hogy az Úr hozza ki őt a sötét barlangból, amelyben találja magát, mert tudja, hogy onnantól kezdve az igazak fogják körülvenni, akik Isten jóságát dicsérik.

Tudjon meg többet :

• Az összes zsoltár jelentése: összegyűjtöttük a 150 zsoltárt az Ön számára.
• Ismered a Lelkek rózsafüzérét? Tanuld meg, hogyan kell imádkozni!
• Erőteljes ima a segítségért a nehéz napokban