O 22. zsoltár Intenzív siránkozással kezdődik, amelyben szinte átérezzük a zsoltáros fájdalmát. A végén megmutatja, hogyan szabadította meg őt az Úr, megemlítve Krisztus keresztre feszítését és feltámadását. Ezt a zsoltárt imádkozni lehet a házassági és családi harmónia helyreállításáért.

A 22. zsoltár minden ereje

Olvassátok a szent szavakat nagy figyelemmel és hittel:

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem, miért nem segítesz rajtam, és miért nem hallgatsz kiáltásom szavára?

Istenem, nappal kiáltok, de nem hallod meg; éjszaka is kiáltok, de nem találok békét.

Mégis szent vagy, Izrael dicsérete felett trónolsz.

Benned bíztak atyáink; bíztak, és te megszabadítottad őket.

Hozzád kiáltottak, és megmenekültek; benned bíztak, és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok, és nem ember; az emberek gyalázatára, és a nép megvetésére.

Mindenki, aki lát engem, gúnyolódik rajtam, csettint, rázza a fejét, és azt mondja:

Bízott az Úrban; szabadítsa meg őt; mentse meg őt, mert öröme van benne.

De te vagy az, aki kivettél engem az anyaméhből; te őriztél meg engem, amikor még anyám keblén voltam.

A te karjaidba vetettek az anyaméhből; te vagy az én Istenem anyám méhétől fogva.

Ne maradj távol tőlem, mert közel a baj, és nincs, aki segítsen.

Sok bika vesz körül engem; Básán erős bikái vesznek körül engem.

Kitátják a szájukat ellenem, mint az oroszlán, amely tép és ordít.

Kiömlöttem, mint a víz, és minden csontom elszakadt; szívem olyan, mint a viasz, elolvadt a beleim között.

Kiszáradt az erőm, mint a cserép, és nyelvem a számhoz tapad; a halál porába vetettél engem.

Mert kutyák vettek körül engem, gonosztevők serege vett körül engem, kezeimet és lábaimat átszúrták.

Minden csontomat meg tudom számolni, néznek rám és bámulnak.

Megosztják közöttük ruháimat, és sorsot vetnek ruhámra.

De te, Uram, ne légy távol tőlem, erőm, siess segítségemre.

Szabadíts meg engem a kardtól, és életemet a kutya hatalmától.

Ments meg az oroszlán szájából, igen, szabadíts meg a vad ökör szarvától.

Akkor hirdetem a te nevedet testvéreimnek; dicsérni foglak téged a gyülekezet közepette.

Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt; Jákób fiai, dicsőítsétek őt; féljétek őt, Izráel minden ivadéka.

Mert nem vetette meg és nem vetette meg a szenvedő nyomorúságát, és nem rejtette el az arcát előle, hanem amikor kiáltott, meghallgatta őt.

Tőled származik az én dicséretem a nagy gyülekezetben; megfizetem fogadalmaimat azok előtt, akik őt félik.

A szelíd eszik és jóllakik; akik keresik őt, dicsérik az Urat. Éljen a szíved örökké!

A föld minden határa megemlékezik és az Úrhoz fordul, és a népek minden családja leborul előtte.

Mert az Úré az uralom, és ő uralkodik a nemzetek felett.

A föld minden nagyja eszik és imádja, és mindazok, akik a porba szállnak, leborulnak előtte, akik nem tudják megtartani az életüket.

Az utódok szolgálnak majd neki; az Úrról beszélnek majd a jövendő nemzedéknek.

Eljönnek és hirdetik az ő igazságát; elmondják a születendő népnek, hogy mit tett.

A 22. zsoltár értelmezése

Nézd meg a szent szavak értelmezését:

1-3. versszak - Én Istenem, én Istenem

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, miért vagy távol attól, hogy segíts rajtam, és kiáltásom szavától? Istenem, kiáltok nappal, de nem hallod, és éjjel, de nem találsz nyugalmat; mégis szent vagy, Izrael dicsérete fölött trónolsz."

A 22. zsoltár első néhány versében Dávid szorongását érezzük, amelyben az Istentől való elidegenedés érzését siratja. Ugyanezeket a szavakat mondta Jézus a kereszten való kínszenvedése alatt, és ezért tükrözik azt a rendkívüli kétségbeesést, amelyben Dávid abban a pillanatban volt.

4. vers - Benned bíztak atyáink

"Benned bíztak atyáink; bíztak, és te megszabadítottad őket."

A fájdalom és a kétségbeesés közepette Dávid megvallja, hogy hite abban az Istenben van, akit szülei dicsőítettek. Emlékeztet arra, hogy Isten hűséges volt az előző nemzedékekhez, és biztos benne, hogy a hozzá hűséges későbbi nemzedékekhez is hűséges lesz, akik hűségesek maradnak hozzá.

5-8. vers - De én féreg vagyok és nem ember.

"Hozzád kiáltottak, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg; én pedig féreg vagyok, és nem ember, az emberek gyalázata, és a nép megvetése; mindazok, akik látnak engem, gúnyolódnak rajtam, és kitátják ajkukat, és csóválják a fejüket, mondván: Az Úrban bízott, szabadítsa meg őt, mentse meg őt, mert kedve van hozzá.""

Dávid olyan nagy szenvedéseknek volt kitéve, hogy egyre kevésbé érzi magát embernek, féregnek írja le magát. Úgy érzi, hogy mélyponton van, ellenségei kigúnyolták Dávid Úrba vetett hitét és a megváltás reményét.

9. és 10. vers - Megőriztél engem.

"De te vagy az, aki méhemtől fogva magadhoz vettél, aki megőriztél, amikor még anyám méhében voltam; méhemtől fogva karjaidba vetettél; te vagy az én Istenem anyám méhétől fogva.

Dávid még a körülötte lévő sok züllöttség ellenére is visszanyeri erejét, és azt az Úrba helyezi, akiben egész életében bízott. Ahelyett, hogy élete legnehezebb időszakában kételkedne Isten jóságában, a hit erejét bizonyítja azzal, hogy egész életében újra és újra megerősíti az ő egyetlen Istenének dicséretét.

11. vers - Ne légy távol tőlem

"Ne legyetek távol tőlem, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen."

Ismét megismétli kezdeti panaszát, megerősítve, hogy Isten segítsége nélkül képtelen elviselni a szenvedést.

12-15. versek - Mint a víz, úgy öntöztem ki magamból

"Sok bika vesz körül engem, Básán erős bikái vesznek körül engem. Szájukat kitátják ellenem, mint az oroszlán, amely tép és ordít. Mint a víz, úgy ömlöttem ki, és minden csontom széthullott; szívem olyan, mint a viasz, elolvadt a beleim között. Erőm kiszáradt, mint a cserépedény, és nyelvem a szájpadlásomhoz hasad, a halál porába vetettél engem".

A 22. zsoltár e verseiben a zsoltáros szemléletes leírásokkal részletezi gyötrelmeit. Ellenségeit bikáknak és oroszlánoknak nevezi, ami azt mutatja, hogy nyomorúsága olyan mély, hogy úgy érzi, az életét elszívják, mintha valaki kiürítene egy kancsó vizet. A vízre való hivatkozásban is a János 19.28 szavait alkalmazza, amikor azt mondja, hogy Jézus szomjúhozik, kifejezve szörnyű szárazságát.

16. és 17. vers - Mert kutyák vesznek körül engem.

"Mert kutyák vesznek körül engem, gonosztevők gyülekezete vesz körül engem, átszúrták kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden csontomat, néznek és bámulnak engem."

Ezekben a versekben Dávid a kutyákat említi, mint a harmadik állatot, amely ellenségeit jelképezi. Ebben az idézetben egyértelműen előre látja Jézus keresztre feszítését. A használt szóalakok Dávid szomorú tapasztalatait és a Jézus által elszenvedett szenvedéseket jelképezik.

18. vers - Megosztják ruháimat közöttük.

"Szétválasztják ruháimat közöttük, és sorsot vetnek ruhámra."

Ebben a szakaszban Dávid arra figyelmeztet, hogy Jézus keresztre feszítésekor a katonák leveszik Krisztus ruháit, és sorsot húznak közöttük, hűen beteljesítve ezeket a szavakat.

19-21. versek - Ments meg az oroszlán szájából!

"De te, Uram, ne légy távol tőlem, erőm, siess segítségemre, szabadíts meg engem a kardtól, és életemet a kutya hatalmától, ments meg az oroszlán szájából, igen, szabadíts meg a vad ökör szarvától!".

A 22. zsoltár középpontjában egészen eddig a versig Dávid szenvedése állt. Az Úr itt a zsoltáros kiáltásai ellenére távolinak tűnik. Őt hívják segítségül, hogy segítsen és szabadítsa meg Dávidot, mint utolsó mentsvárat. Az állatmetaforák alkalmazása ismét megtörténik, kutyákat, oroszlánokat és most már egyszarvút is idézve.

22-24. versek - Dicsérni foglak a gyülekezet közepette.

"Akkor hirdetem a te nevedet testvéreimnek, dicsérni foglak a gyülekezet közepette: ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden fia, dicsőítsétek őt, féljétek őt, Izrael minden magva, mert nem vetette meg és nem irtózott a nyomorgó nyomorúságától, és nem rejtette el orcáját előle, hanem amikor kiáltott, meghallgatta őt."

Ez a vers azt mutatja meg, hogy Isten hogyan szabadítja meg a zsoltáros minden fájdalmából. Itt Isten már megmentette Dávidot annyi szenvedés után. Annyi nyomorúságos szó után most Isten segítsége miatt a zsoltáros támogatva érzi magát, és így a hála és az áhítat szavait idézi fel. Isten közel van, válaszol és megment, ezért hite és reménye nem volt hiábavaló.

25. és 26. vers - A szelídek esznek és jóllaknak.

"Tőled származik dicséretem a nagy gyülekezetben; megfizetem fogadalmaimat azok előtt, akik őt félik. A szelídek esznek és jóllaknak; dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen a szíved örökké!"

Miután Isten megmentette, Dávid megígéri, hogy dicsérni és evangelizálni fog az ő nevében, nyilvános igehirdetése bátorítani fogja a többi hívőt, és hitet tesz az Úrban, aki soha nem hagyja el azokat, akik bíznak benne.

27-30. versek - Mert az Úré az uralom

"A föld minden határa megemlékezik és az Úrhoz fordul, és a nemzetek minden családja leborul előtte. Mert az Úré az uralom, és ő uralkodik a nemzetek felett. A föld minden nagyja eszik és imádkozik, és mindazok, akik a porba szállnak, leborulnak előtte, akik nem tarthatják meg életüket. Az utókor neki szolgál, az Úrról beszélnek majd a jövendő nemzedéknek." Az utókor neki fog szolgálni, az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek.

Üdvösségével szembesülve Dávid úgy dönt, hogy a szent igét Júdán túl is terjesztenie kell. Az evangélium terjedését, minden nép megáldását akarta.

31. vers - A születendő népnek el fogják mondani, hogy mit cselekedett.

"Eljönnek és hirdetik az ő igazságát; egy születendő népnek elmondják, hogy mit tett."

A végső üzenet azt mutatja, hogy Krisztus halála és feltámadása elterjeszti az Úrba vetett hitet az egész földön és minden korban. Az emberek meghallották az Úr világos üzenetét, és hittel követik őt.

Tudjon meg többet :

• Az összes zsoltár jelentése: összegyűjtöttük a 150 zsoltárt az Ön számára.
• Spirituális tisztítás sós vízzel: hogyan kell csinálni
• 7 lépcsős gyógyulási folyamat - Önnek és családjának